Az alábbi két történet talán jól szemlélteti az itt dolgozó emberek fejében lévő nyelvi "káoszt", amit az okoz, hogy vagy tucat nyelvet kell/kellene beszélni vagy megérteni a mindennapokban. 

Egy vagy két héttel ezelőtt valamelyik napon Skpe-n beszélgettem Yvettel, a feleségemmel. Már nem tudom, mit mesélt, csak azt, hogy hallgattam, közben valamilyen levelet olvastam és válaszoltam, neki, hogy "Yes". Először fel sem tűnt, hogy mit mondtam csak mikor visszakérdezett, hogy "Mit mondtál?", akkor ugrott be, hogy angolul válaszoltam. Ugyanígy jártam, ha jól emlékszem az itt létem harmadik hetének valamelyik reggelén, mikor a munkásokat számoltam össze, hogy angolul számolom őket és nem magyarul. 

Nem csak én vagyok így ezzel. Az egyik este vacsora alatti beszélgetés közben, ami persze az asztal egyik végén angolul folyik, a másik részén oroszul, valamit elkért Agnieska (salátát azt hiszem), mire az odanyújtónak dári nyelven mondta, hogy "Tasakur", ami a "Köszönöm"-t jelenti.

Lassan persze már fel sem tűnnek ezek a dolgok. Az első héten nem hagyott nyugodni, hogy én azt hittem, majd pastu nyelven beszél mindenki, amit lassan megtanulok én is. Erre rögtön azzal szembesültem, hogy a helyi munkások pastu, dári és farszi nyelven beszélnek és én nem tudom, hogy melyik-melyik!!!! Egy nyelv helyett rögtön három szakadt a nyakamba. Most is úgy van, hogy ha megkérdezek valamit, hogy hogyan mondják pastuul, akkor közlik, majd hozzáteszik, hogy dári nyelven pedig így van! Örülök, ha az egyiket meg tudom jegyezni, nemhogy rögtön kettőt! Persze jót mosolyognak a kiejtésemen, dehát én is az ő angoljukon. Ez kölcsönös.

A helyzetet színesítette, hogy a három hete érkezett négy tádzsik régész beszél farszi nyelven és oroszul. Ők meg a nemzetközi társaság tagjaival nem értenek szót. Én nagyon-nagyon halványan valamit "elmakogok" köszönhetően a 25 évvel ezelőtti orosz tanulmányaimnak. Aki könnyen boldogul a tádzsikokkal, az Agnieska és Marek, a két lengyel. A nemzetközi társaságból persze kiemelkedik Marek, aki anyanyelve mellett az angol, német, orosz, arab és pastu nyelveken is jól kommunikál. Ő tolmácsol a tádzsikok és az angol régészeti koordinátor között, aki az angol mellett franciául beszél csak. A franciát egyébként nem nagyon lehet használni itt. Az afgán régészek közül is csak Farid az, aki az angolul nem csak franciául tud. Azt azonban felsőfokon. Egyébként ő az egyetlen afgán régész, akinek a kezében láttam az otthoni stratlapnak nagyjából megfelelő Context Sheet-t. Ugyanolyan mint az eredeti, amit mi használunk, csak neki arab írással van megszerkesztve:)

A nyelvi palettát pedig a nemzetközi társaság anyanyelve teszi színesebbé. A most már három angolt (hiszen a héten megérkezett Richard, az új logisztikai menedzser) meg sem említem, hiszen az ő nyelvüket beszéli mindenki. Emre török, de beszélni nem, csak írni láttam őt törökül. Saas szír, ő nem beszél arabul. Egyrészt az angolt használja, másrészt elboldogul a perzsával is. Egyedüli magyarként magamban nem beszélek, szép is lenne. Eddig csak káromkodni hallottak magyarul, illetve egyszer-kétszer megkérdezték, hogy ez vagy az hogy van magyarul. Különösön a "Köszönöm" kiejtése tette próbára őket. A két lengyel előnyös helyzetben több szempontból is. Egyrészt van honfitárs, másrészt használni is lehet az anyanyelvet. Egymás közt sok mindent anyanyelven közölnek. Mi többiek általában, akkor szembesülünk a lengyel nyelv szépségeivel, mikor épp Marek valamelyik ízes káromkodását halljuk, amint vagy az afgán hivatalnokokra vagy az afgán rendőrökre haragszik. Az egyik ilyen általában elröppenő szó a "kurwa", amelynek a jelentése hallatán állítólag elpirulnak az emberek. Az egyik legutolsó ilyen lengyel szóáradatot akkor hallottam, mikor a héten az egyik nap 1,5 órát vártunk az egyik rendőrségi ellenőrző pontnál, mert miután már a terület egyik ellenőrző pontján túlestünk a motozáson, itt még egyszer megakartak minket motozni, aminek mi "ellenálltunk". Miközben valamelyik rendőrségi nagyfőnök érkezésére vártunk, aki elsimította a problémát, azalatt ízelítőt kaphattam a lengyel káromkodásokból. Amit nem értettem, de azt bizton állíthatom, hogy annyira, mint mi tudnak káromkodni:)