2012. május 12. 13:22 - csaklit

Afgán vízum – és ami mögötte van (avagy 1 nap Isztambulban)

Mindig európai ésszel gondolkodik az ember. Persze csak az európai. Ez jól látszódik azon, ahogy sikerült kiharcolnom az afgán vízumot Isztambulban.

     Pedig az érkezés estéjén minden olyan jól sikerült. Időben, finom vacsora elfogyasztása után sikerült leszállni Isztambulban 23 óra után kicsivel. Utána csak az események pörgésén tudtam csodálkozni. Húszon egynéhány ablaknál intéződött az útlevélvizsgálat, az Atatürk repülőtér bejárata előtt walkie-talkie-s emberek intézték a taxikat, amelyek persze jöttek és indultak is, mint a repülőgépek. A bejárat előtt, mind az utasok!, mind a taxik sorba állítva és mindenki mehetett a szállására. (Röviden még a taksi-sokról. Isztambulban vagy mindenki taxis vagy az akar lenni. Sok mindenkit láttam már vezetni, de az isztambuli taxisok túltesznek mindenen. A lehető legnagyobb sebességgel, és a lehető legkisebb helyet is kihasználva törnek előre, emellett pedig ha valaki lassabb és elfoglalja az utat, akkor dudálnak és levillogják az útról. A dudálás egyébként nemzeti „hagyománynak” tűnik. Amint a legkisebb felakadás van, rögtön mindenki dudál.) A repülőtér és a szállás közötti mintegy 40 km-es utat a zárójelben említett összes lehetőséget kihasználva így mintegy 20 perc alatt sikerült letudni. És ha hozzáteszem, hogy mindez 6000 Ft-ból kijött, akkor a pesti és más nagyvárosi taxisok kicsit drágának tűnnek. Otthon Szegeden a belvárosból Szőregre (kb. 7-8 km távolság) sosem úszom meg 2000 Ft alatt….

     A szállásra nem vesztegetek sokat. A cél egy éjszaka ott alvás volt. Tiszta szobát és fürdőt kaptam, ha kicsit lassan, de az internet is elakadozott és még egy reggeli is belefért.

    Itt kezdődtek a bajok, mármint a reggeli után. Magyarországon nincs afgán nagykövetség. Legközelebb hozzánk Bécsben található. Eldönthettem, hogy vagy az utazással együtt elmegy egy napom Bécsre vagy – mivel Isztambulban kell úgyis átszállni Kabulba – Törökországban intézem a vízumot. Ez lett a döntés és az afgán kormány el is küldte a meghívólevelemet április 30-án Isztambulba. Én az interneten (szigorúan az afgán külügyminisztérium honlapján) megnéztem az isztambuli konzulátus címét és mehetett is a dolog.

     De nem itt. A szállodai reggeli után nagyon rosszul folytatódtak a dolgok. (A szállás választásánál egyébként közrejátszott, hogy az ismert címtől nem messze helyezkedett el.) Kezdődött azzal, hogy a cél környékén senki nem tudta, hol a követség. 4-5 – az üzlet előtt dohányzó és a hétvégét váró – ember megkérdezése után kiderült, hogy az utcának 2!!!! számozása van és, ami az interneten van az a rossz. Miután ilyen körülmények után sikerült megtalálni a követséget, jött a többi. Hozzáteszem igyekeztem 9-re ott lenni, ugyanis ügyintézés ekkortól 14-ig van minden nap….A követség zárva volt!!!! A tábla kint, de sem a csöngetésre, sem a kopogásra nincs reagálás. Az épületben lévő összes üzlet végigkérdezése után sem sikerült megtudni semmit. Közben telik az idő, már 10 óra is elmúlt. Nem volt mit tenni, leültem egy szűk lépcsőház 4. emeletén és vártam, hátha jön valaki. Alig telt el öt perc és egy fiatal srác jött ki a liftből és kinyitotta az ajtót! Én is meglepődtem, de ő csodálkozott igazán. Kiderült, hogy egy hónapja a konzulátus új helyre költözött. Miután megtudtam az új címet, irány a taxi és már ott is vagyunk. Még mielőtt elöntene mindenkit a boldogság, elárulom, hogy a neheze csak most jön!

    Az eleje rendben indult. Odaadtam az e-mailt, amely a meghívólevelem faxszámát és küldési dátumát tartalmazza. Cserébe kaptam egy vízum igénylőlapot. Ennek kitöltése után pedig adtak egy bankszámlaszámot, hogy battyogjak el a kb. 10 percre lévő bankba és fizessek be 100 USD- t vízumra. Ezzel végezvén kb. 12.10 lehetett közölték, hogy legkorábban hétfőn kapom meg a vízumot. Kértem, könyörögtem, de azt mondták, hogy hétfőn legyek ott kilencre rá egy órára megkapom a vízumot. Így kedden hajnalban repülhetek Kabulba. Az sem segített nekik, hogy ha így marad, akkor 3 napra szállás kell és a meglévő repülőjegyet is át kell ütemezni. Megmondom őszintén elöntött a méreg és mérgemben Yvettet hívtam fel itthon. Ő azt tanácsolta, hogy próbáljam meg elérni az afgán kapcsolatomat hátha ő tud segíteni. Első körben az ugrott be, hogy nincs meg a telefonszáma, de indulás előtt írtam egy kis füzetet a legfontosabb adatokkal és ebben az ő száma is benne volt!!! Minő szerencse, most már csak vegye fel… Főleg úgy, hogy péntek van és Afganisztánban ez a szabadnap. Gyakorlatilag második csörgetésre felvette a telefont. Elmondva a problémát, csak annyit mondott, hogy érti. Most menjek vissza a konzulátusra és adjak neki egy ügyintézőt. Az ügyintéző meglepett arcot vágott, mikor a kezébe nyomtam a telefonom, de onnantól kezdve hallgatott és írt. Nem tudom mit mondott neki Mr. Haroon, de lehet hogy nem is akarom tudni… Az ügyintéző letéve közölte, hogy kéri az útlevelem, várjak és meglesz a vízum. Fél óra elteltével pedig kezembe nyomták, majd rögtön amint kiléptem, be is zárták az ajtót. Hát így lett meg az „előre” leszervezett afgán vízumom.

     14 óra volt ekkor. Hullafáradt voltam az egész napos ide-oda futkározástól, hátamon a kézipoggyászként cipelt 15 kilós hátizsákkal, amiben a notebook, fényképezőgép is többek között helyett kapott. A gép Kabulba másnap hajnali 3.45-kor indul, de még semmit nem láttam Isztambulból. Az elkövetkező hat órában így szépen lassan metró, tram párossal Levent állomástól az Atatürk reptérig jutottam. Közben meg-megálltam megnézni egy-két dolgot, enni, stb. Most írom a blogot, kávézok és még van hátra 7 óra az indulásig….

Legközelebb Kabulból jelentkezem. Insallah.

 

   

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://regeszafganisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr734504031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lassi1 2012.05.12. 15:24:17

Welcome to the real world! :)

Nagyon nagy izgalommal olvasom a blogot és iszonyú kiváncsi vagyok, hogy mit csinálsz majd kint!

Ha normálisabb kinézetet szeretnél ennek a blog felületnek, szólj és szívesen segítek!

csaklit 2012.05.12. 16:34:42

@Lassi1: Szia! Hát a mai kabuli döbbenet után és is kíváncsi vagyok, hogy meddig jutunk.
Jó lenne ha szabnánk neki egy kis arcot, de erre most már - mivel holnap lesz az első nap munkával töltött - napom nem nagyon jut majd időm.

A.P.M. · https://www.jabbablablablabla.blog.hu 2012.05.12. 16:50:52

Azért engem érdekelne, hogy milyen "utasítások" hangzottak el a telefonba :) Legalább a vízumod rendezve van. Mr. Haroon nagyon meggyőző tud lenni, ha akar ezek szerint. :)
Húgom nemrég járt Isztambulban, hasonló vezetési, közlekedési "morálról" számolt be, elmondása szerint verekedve kellett leszállnia a buszról is :) Viszont nagyon jól érezte magát kint.
Levent állomás? Csak magyarok ezek a törökök. :D
süti beállítások módosítása