2012. május 18. 16:15 - csaklit

Az első hét után - régészet Afganisztánban

A mai nappal, a pihenőnappal (Afganisztánban a csütörtök délután és a péntek a szabadnap) véget ért az első munkahetem az afgán fővárostól nem messze lévő ásatáson. Itt a lehetőség, hogy alig belelátva a dolgokba próbáljak egy kis áttekintést adni a mindennapokról, betekinteni engedni a hétköznapokba. Az ide út során elég sok kalamajkában volt részem és én is bízom benne, hogy most már nyugalmasabb periódus következik az elkövetkező időkben. 

     A tábor a Kabul-Gardez közötti főúttól keletre kb. 10 km-re a hegyek között helyezkedik el. Nagyjából 4 km után kezdődnek a rendőrségi ellenőrző posztok. Az első poszton átjutni a legnehezebb. Itt már a jól ismert ellenőrzések zajlanak: autóra szerelt bomba, motozás stb. Ezeken csak akkor kell átesni az embernek, ha elhagyja a bánya területét, azaz legtöbbször mikor Kabulba megy. Velünk ez nem sokszor, maximum hetente egyszer esik meg, de a sofőrök elég gyakran átesnek ezen a procedúrán. Az első ellenőrző pont után még három van, amíg a régészek által lakott táborba ér az ember. Itt két, jól elkülöníthető társaság van: a nemzetközi régész csapat és az afgán régészhallgatók társasága, akik valójában nem is régész-, hanem történelemfakultációra járó egyetemisták a 20-40 év közötti korosztályból. A legtöbbjüket nem is a régészet érdekli, hanem a modern kori Afganisztán története, de a Ministry of Mines (gyakorlatilag a Bányászati Minisztérium) úgy gondolja, hogy így tudja enyhíteni a régész szakhiányt a feltáráson. A tábor területén, még a kínai bányamérnököknek épített barakktáborban van a két társaság elszállásolva. A különbség ott van, hogy a nemzetközi csapat egy önálló 12 barakkból álló tábort kapott. Egy-egy barakkban két szoba van. Mindegyikben zuhanyzó, mosdó, tárolóhelység, légkondicionáló, teljes elektromos hálózat és internetkapcsolat. Gyakorlatilag teljes felszereléssel rendelkezik a tábor. A tábor egyik szobája lett kialakítva mosodának, van egy konyha és egy közös étkezde. A két társaság ellátása külön történik. A konyha és ez az étkezde csak a nemzetközi csapatnak van fenntartva. A társaságnak saját szakácsa van, aki afgán ugyan, de európai ételeket készít mindig kívánság szerint és még a 1/2 deci Zubrowka-t is megitta:) Jelenleg Guy Cockin angol régész a Mes Aynak-i feltárások koordinátora, aki 4 héttel ezelőtt érkezett. A csapat legtapasztaltabb résztvevői Marek és Agnieska Lengyelországból, Nadia Dániából, akik tavaly érkeztek, míg idén januárban Emre Törökországból és Saad Szíriából csatlakozott a csapathoz. Utolsóként David és én érkeztünk az elmúlt hét folyamán. A lehetséges 22 szálláshelyből jelenleg alig foglalt pár. A két hölgyön kívül, akik közös barakkban laknak, gyakorlatilag mindenki két szobával rendelkezik. Ma átmenetileg pár napra érkezett egy lengyel újságíró, aki az európai kiadású National Geographic-nak készít fotóinterjút. Ő Marek szobatársa lesz, erre a kis időre. A táborhoz tartozik még két kutya, Tiger, a német juhász és Snowball, a keverék. Mind a kettő rendkívül barátságos, ennek ellenére az afgánok félnek a német juhásztól, mint a tűztől. Gyakorlatilag ezen a területen zajlik az életünk a mindennapi munka után 14 órától másnap reggel 6.45-ig és ahogy a többiek elmondták még gyakran a pénteki pihenőnapon is. 

     Reggel általában 6 óra körül ébredek, általában mint otthon. Egyelőre nem alszom túl sokat. Ez magyarázható az idegen környezettel is, de a magasságnak is betudható. Minden esetben kávéval indul a napom. Főzni egyelőre nem tudok, így sajnos porkávéval kell beérnem. Vannak későn ébredők, akik 6.30 körül ébrednek vagy jelennek meg a reggelinél. A reggeli mindig tükörtojás és az elengedhetetlen lepény, amit itt kenyérnek - dudéj - hívnak. A táborhoz tartozik még, amit az előbb elfelejtettem egy tárolóhelység is, ami az ásatási felszerelésnek ad helyet. Itt minden megtalálható. Látszik, hogy nem afganisztáni vagy netán otthoni viszonyokkal kell számolni. A szögtől a geodéziai műszeren át, a Dell notebookokig, nyomtatókig minden több darabban található meg. Általában a reggeli és a 6.45-ös indulás között mindenki felpakolja magát az aznapra szükséges vagy szükségesnek vélt felszereléssel. Elméletben 6.45-kor lenne az indulás, de itt mindig előjön az ásatás legnagyobb hibája, az autókérdés. 3 Toyota terepjárója van a társaságnak most (Ahogy már korábbi részben írtam Afganisztánban majdnem minden új autó Toyota. A legjobb reklám...). Nem csak a nemzetközi csapatnak, hanem az afgán régészhallgatóknak is. Minden autónak saját sofőrje van, aki afgán. Általában jellemző, hogy csak afgánoknak engedik vezetni az autókat. Meg is értem. Ezeket az útviszonyokat és közlekedési morált ők ismerik. Egy külföldi valószínűleg az első alkalommal vagy fejre állna vagy balesetezne. Hogy ez mennyire igaz, arra elég annyi, hogy a magyar honvédségnek az Afganisztánban szolgáló katonáknak kiadott CIMIC kézikönyve felhívja a figyelmet a sebesség 40-60 km között tartására. Az afgánok néha 100 km/órát is elérik mind Kabulban, mint az országúton. De visszatérve a kevés autó okozza azt, hogy bár a régésztársaság általában 7-7.10 körül kint van a lelőhelyeken, a régészhallgatók utolsó kontingense 9 körül ér ki a területre! A héten ezen ki is akadt az angol koordinátor és ígéretet kapott a munkát szervező Ministry of Mines-tól, hogy bérelt kisbuszok fogják a jövő héttől szállítani a hallgatókat. Majd látjuk.

     A táborból nagyjából kb. 15 percnyi autóútra van az ásatási terület. Addig még három ellenőrző ponton kell áthaladni. Itt már csak az afgán munkásokat állítják meg mind reggel, mind este egy kis motozásra. A bányának egyébként saját rendőrsége is van. Összességében 2000 rendőr őrzi a területet. Az igazság azonban az hogy a kínai bányavállalat havi apanázst fizet a felkelőknek, hogy hagyják békén a bányát. Eddig nem is történt semmi. Egyébként maga Lowgar provincia ahol a terület elhelyezkedik nem tartozik a tálibokat támogató területek közé. Szerencsére jó a viszony a munkásokkal és a biztonsági szolgálattal is, ezért minden gyanús esetre felhívják a figyelmet. A munkaidő szombattól szerdáig 7.10-13.10 között van, míg csütörtökön hétvége lévén csak 12-ig tart. Kicsit kevésnek tűnhet, de alapvetően meghatározza a munkafelvételeket, hogy a mintegy 1,5 km széles és ugyanekkora hosszúságú ásatási terület 2000-2400 méter tengerszint feletti magasságban található. Ez a magasság alapjában teszi már próbára a fizikai állóképességet, melyhez még hozzájárul, hogy bár egyelőre még csak 23-25 fok van napközben, de ilyen magasságban a napsugarai erősen égetnek. Én alig egy hét alatt leégtem és csokoládé barnára égtem. És bár otthon sohasem használtam sapkát, naptejet, stb. földi haladóknak való dolgokat itt be kellett látnom, hogy ezekre igenis szükség van. Nem véletlenül jár mindenki valamiféle fejfedővel a fején és hosszú ujjú ruhában. Így tanul az ember. És az igazán nagy hőség csak a június-augusztus közötti hónapokra várható, amikor a mostani idővel ellentétben, már 1-2 zápor sem enyhíti a meleget.

      A fent említett nagyságú területen jelenleg 6-7 területen folyik feltárás. A kép eléggé érdekes. Mindegyik feltárás vagy monostorban, vagy valamilyen gazdasági központban zajló, rétegtani feltárás. A vezető mindenhol 1-1 nemzetközi régész, aki alá hol ennyi, hol annyi munkás tartozik. Nálam például szombaton csak 4!!! munkás volt, de emellett mindenkihez be van osztva egy afgán régész, illetve valamennyi régészhallgató. Alapvetően ezek lennének hivatottak segíteni a régész munkáját. Ezzel csak az a baj, hogy régészhallgatók nem is régészhallgatók, hanem történelem fakultációra járó egyetemisták, akik nem sokat konyítanak a szakmához. Így inkább feltartják az embert, mint hogy segítenének. Az úgymond afgán régészek sem akármik. Róluk legenda, hogy semmi dokumentálás, csak kincskeresés. Állítólag a terület első és leghíresebb buddhista monostoráról (Tepe Kafiriat), amelyet ők ástak, nincsen semmilyen dokumentáció. Aki hozzám került, én csak Professzornak hívom, egész nap előadást tart a munkásoknak és a hallgatóknak. Hol a kusán kerámiáról, hol nem tudom mi mindenről. A munkásokra viszont egy rossz szavam lehet. Jó kedélyű, szikár, sokat látott afgán férfiak. Rendesen tudnak dolgozni és meg is csinálják a munkát. Az már nem az ő hibájuk, hogy hat emberre jut egy talicska. De ahogy a helyi emberkereskedő elmondta, a minisztérium által adott pénzből csak ennyire futja. 

     A munkaidőt kötelezően megszakítja a 10-10.30 közötti teaszünet. Soha, de soha életemben nem ittam meg annyi teát mint szerintem itt fogok az elkövetkező időkben. Az embernek kötelező odaülni a munkásai közé és elfogadni, ha megkínálják teával. Na de a 3. bögre után aztán már nemet mondok:) Egyébként itt lehet, ha lassan is megtanulni a nyelvet. Na de melyiket? Úgy jöttem ide, hogy a pastut beszélik a legtöbben. Erre inkább a dári a nyerő vagy a farszi. De van aki még oroszul is tud. na így boldoguljon az emberfia. A tea mellé kötelező érvénnyel jár a lepény is, amely energiát ugyan nem ad, de legalább tele lesz tőle a gyomor. A régészcsapat tagjai átlagban 5-15 kilóval kevesebbek mióta itt vannak. Nagyjából a teaszünet után kezdődik el az idő is rendesen melegedni és tikkasztóvá válni. Így a nap végére, mivel gyakorlatilag az ember egyedül csinál mindent a naplóírástól kezdve a rajzoláson át a csomagolásig a munkaidő végére alapvetően jól el is lehet fáradni. A dokumentációról csak annyit, hogy egy az egyben mintha valamely otthoni dokumentációs rendszert használná az ember azzal kiegészülve, hogy itt még az apróleletekről és a pénzekről külön nyilvántartást kell vezetni. 

     Ezért is van az, hogy a munka utáni ebédet követően, amire általában 14 körül kerül sor mindenki többféleképpen tölti el az időt. Emre például egyfolytában alszik. Nem tudom hogy csinálja, de mindig és mindenhol tud aludni. Egyébként a nagy meleg miatt többen is zuhanyzás után ledőlnek 1-1,5 órára és csak utána kezdenek neki a dokumentációs papíroknak. Van aki, például Agnieska és Nadia, egyfolytában cserepet mos, virágot, fát öntöz. Megfigyeltem, hogy ha délután alszom, akkor este csak nagyon nehezen tudok elaludni. Ezért inkább én sem alszom. Cserepet mosok, dokumentációt vagy blogot írok, takarítok, nyelvet tanulok, olvasok. Egyedül filmet nem nézek. Pedig mivel jól működik a net ezért a Mentalista és a Trónok harca új részei is megvannak. Mivel azonban megígértem Yvettnek, hogy közösen nézzük meg, ezért míg hazamegyek talonba vannak rakva. Így nagyjából eltelik az idő este 19-ig, ami a vacsora idő. Eddig 20 óra volt, de egyesek szerint az túl késő, ezért előbbre lett hozva 1 órával. Általánosságban az mondható el a kajáról, hogy igazából nem kapunk/kérünk afgán ételeket. A szakács mindig valamilyen európai ételt készít. Mindig mindenhez van saláta, de azonkívül hogy gyakori a rizs, volt sült krumpli, rántott hús, palacsinta, gulyásleves szerű leves stb. A napot pedig az zárja, hogy mivel 2,5 óra az időeltolódás Magyarország és Afganisztán között (télen 3,5 óra, mert itt nincs téli időszámítás) otthoni idő szerint 19.30-kor, itteni szerint pedig 22-kor leülünk beszélni a családdal. Aztán folytatódik a mókuskerék. 

     Azért ez túlzás, hogy mókuskerék, mert esemény az mindig történik. Jellemző a szerencsémre például, hogy rögtön az első napomon, az egyik padlószinten találtam egy késő kusán kori pénzérmét (én nem értek hozzá, mondták hogy az:)). Meg is jegyezte az egyik itt dolgozó régész, hogy valaki hónapokig nem talál semmit, más meg idejön, azt se tudja merre észak és tessék... Akkor az épp aktuális kulturális miniszter látogatja meg az ásatást vagy egy francia restaurátor csapat érkezik. Nem mondhatni, hogy unalmasan telnének a nappalok.

Csak éjszaka tudnám már megszokni az állandóan járőröző gépeket... 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://regeszafganisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr624522788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Totja 2012.05.18. 18:16:51

A Trónok harca pedig jó! Én is nézem, és nem lövöm le a poénokat.
További sok sikert! Csak egészség legyen, meg térerő!

csaklit 2012.05.18. 18:19:40

@Totja: Térerő, térerő, térerő...
Hát az nem gyakran van itt a hegyek között, de kösz szépen a biztatást!

Tibor

Hullafotós 2012.05.18. 18:55:35

@csaklit: mennyi az annyi rendőrök dolgában?
"2000 ezer" (6 db nulla) az összesen kétmillió.

Kocsikérdés, sofőrök, raktár és korán indulás, máris nosztalgiám lett Omár és a Nílus után.

Vigyázz magadra, várunk haza egy beszámolóra a Sírásók bulin!

hullakatt

Edmondantes 2012.05.18. 20:03:16

Ha gondolod pár szóban elmesélem a mentalista tartalmát, hogy képben legyél....(csak vicceltem)
Ha ilyen jó fogyókúrás a meló akkor beneveznék egy "afgánápdét"-re! Van egy kis fölös tarcsi energiám.
Kitartást és sok sikert, egy rajongód.

Bumpi 2012.05.19. 00:44:04

Itt Szegeden csak annyi történt, hogy elkezdődött a borfeszt és fellépett a Pély Barni.

csaklit 2012.05.19. 12:54:10

@Bumpi: A borfesztet jövőre bepótolom, a Barnát nem sajnálom annyira:)

kirgizke 2012.05.26. 16:56:43

Nyomasd a farszit, jó lesz Iránban is. :-)
Üdv: K.
süti beállítások módosítása