2018. szeptember 29. 14:17 - csaklit

Utánam a családom!

avagy hogyan költöztünk az Arab Emirátusokba

A márciusban és áprilisban „kisebb” fizetési szabadsággal megélt vízumszerzési procedúra végül azzal zárult, hogy áprilisban 15-i dátummal kiállították a 3 éves munkavállalói vízumomat, majd nagyjából egy héttel később az egészségügyi vizsgálat és ujjlenyomat vétel után kb. 2 héttel az ID kártyámat is kezembe vehettem. Ezek után át kellett gondolni a következő lépéseket, hiszen azzal a nem titkolt céllal jöttem vissza 2017. december elején Ras Al Khaimahba, hogy a családom is hozom magammal. A hivatalos residence papírok megszerzése után ezelőtt is megnyílt az út.

Az első és mindenekelőtt álló lépés a saját végleges szerződésem aláírása volt. Mint már korábban írtam, december elején Hilal jóvoltából először újra a JAH Restoration Project csapatához csatlakoztam addig, amíg a Department of Antiquities és Museums-nál a végleges szerződésem el nem készül. Erre az itteni „hatékonyság” miatt májusig kellett várnom, amikor is először kézbe vehettem egy aláírásra szánt tervezetet. Ezen kisebb változtatásokat eszközölve végül a szerződés június 3-i hatállyal lépett érvénybe, azaz ekkortól kezdve számítok a Ras Al Khaimah-i Emirátusok kormánya alá tartozó Régiségek és Múzeumok Főosztály régészének. Persze ne higgye senki, hogy az első aláírásra tökéletes volt minden a szerződésen.... Május vége és június vége között kisebb változtatások miatt még vagy 5-ször írtam alá ugyanazt a szerződést, Hol az oldalszámok cserélődtek fel, hol a szerkezetet kellett megváltoztatni és még kitudja mi miatt kellett hetente újra aláírni.... A lényeg, hogy a június vége óta eltelt 3 hónapban viszont ilyen procedúrára már nem került sor, tehát minden rendben lehet:D

Közben a szerződéskötés intézésével párhuzamosan a család kijutásával kapcsolatos teendőket is végig kellett gondolni. Öt fő feladatra kellett koncentrálni: 1, a családi vízum megszerzése; 2, Lüszi kutya kijutása; 3, Sárának iskola és úszáslehetőség keresése; 4, lakásbérlés és végül ötödikként Yvettnek munkakeresés.

Haladjunk szépen sorban és kezdjük talán a legösszetettebb résszel a családi vízum beszerzésével. Az Emirátusok törvényei lehetőséget adnak arra, hogy az itt dolgozó munkavállaló, mint szponzor, kihozza a családtagjait. Elsősorban a feleségét és gyerekeit. A szülők kihozása is lehetséges, de ahhoz rendkívül magas fizetésigazolást kell bemutatni. A családtagok residence vízumának megszerzésének lépcsői a következőképpen néznek ki: 1, entry permit beszerzése (a kiadástól számítva két hónapot él, ez alatt kell a családtagoknak belépni az Emirátusok területére); 2, a már itt tartózkodó családtagok első körben túlesnek egy egészségügyi vizsgálaton és szinte ezzel egy időben az ID kártyához szükséges ujjlenyomat vétel is megtörténik; 3, a harmadik az, hogy az egészségügyi vizsgálat eredménye után lehet benyújtani a kérvényt a végleges vízumhoz; míg a 4. és egyben utolsó lépcső a postán kiküldött személyi igazolvány és a vízum „begyűjtése” a bevándorlási hivatalnál. Az igénylések közül a legtöbb iratot egyértelműen az első alkalommal, az entry permit igénylésekor kell bemutatni. A legtöbb papír a szponzor részéről kell: útlevél, vízum, ID kártya másolat; munkáltatói szerződés másolata, fizetés igazolás, albérleti szerződés, itteni bankszámlaszám és az utolsó 3 hónap hivatalos, lepecsételt bankszámla kimutatása. A családtagok részéről ekkor csak az útlevél másolatra és 1 db igazolványképre, míg a családi viszonyok igazolására a házassági és a gyerek születési anyakönyvi kivonatának hitelesített eredeti példányára van szükség.

Ez utóbbit (mármint a hitelesítéseket) tudtam, de mikor márciusban otthon voltam csak a fordításokat csináltattuk meg a hitelesítést nem, így június végén az első igényléskor visszadobták az űrlapot. Persze próbáltam kiskaput keresni, hogy minél hamarabb elintéződjön a dolog, de az egyetlen megoldás az lett volna, ha az Abu Dzabiban lévő magyar nagykövetséget keresem meg az anyakönyvi kivonatok hitelesítése véget. Viszont mivel innen 250 km-re van Abu Dzabi és Sára iskolai papírjait amúgy is otthon kellett hitelesíteni, így az egész hitelesítési procedúrára a júliusi szabadság alatt került sor. Egy ilyen procedúra nem egyszerű: Magyar Külügyminisztérium Budapest az első kör, majd Bécs, az Emirátusok konzulátusa hitelesíti a magyar pecsétet.... Az egész hitelesítés nagyjából arról szól, hogy mindenki hitelesíti a másik pecsétjét :D de az iratot senki nem ellenőrzi :D Ennél még bonyolultabb az iskolai papírok hitelesítése: ott iskolai pecsét, tankerületi pecsét, EMMI pecsét, külügyi pecsét és nagykövetségi pecsét. Kész rémálom... Mindegy, a szabadság alatt ezek is el lettek intézve. Mikor augusztus 11-én visszarepültem és utána beadtam az igénylést a család belépési engedélyére, egy nap alatt megkaptam a papírokat. Innentől kezdve 60 nap volt a beutazásra, ami szeptember 8-ra lett kitűzve. Azért ilyen későre, mert közbeszólt a második legfontosabb dolog, a kutya kijuttatása...

Az Emirátusokban elég szigorúan meg vannak határozva a kutyák behozatalának szempontjai, de a legfontosabbak: minimum életkor 27 hét; EU-s állatútlevél; mikrochip; kötelező oltások: veszettség oltás, distemper, canine hepatitis, leptospirosis és parvovirus; TITER Teszt; hatósági állatorvosi igazolás 24 órával indulás előtt; külső és belső féreghajtás indulás előtt 48 órával és import engedély. A család korábbi kiutazása elé a legfőbb akadályt a TITER-teszt gördítette, hiszen a veszettség elleni védőoltás után levett vérvizsgálat eredménye után 90 nappal szállítható az eb, ami Lüszi esetében szeptember 3-t jelentette. A kiszállításban a Hellmann Logistics segédkezett és a kutya szeptember 5-6-án 24 órás út után, Amszterdam érintésével érkezett meg Dubajba. A kutyaszállítással kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az import engedély beszerzése interneten keresztül az Emirátusok egyik minisztériumának honlapján keresztül történik. 500 dirhamba kerül és 30 napig él. Ez alatt kell kiérni a kutyusnak. Az itteni érkezés és átvétel még egy külön bejegyzést megérne, hiszen vámot, adót, légitársaság illetéket és persze állatorvosi vizsgálati díjat kell fizetni. Ez egy 2-3 órás ügymenet, úgyhogy esetünkben különösen jó volt, hiszen az gép 1 órás késéssel 6-án éjfélkor szállt le, azaz hajnal 3-kor tudtam átvenni a kutyát, de ő legalább már itt volt :D

luszi.jpg1. kép: Lüszi már itt, és ismerkedik az otthonitól eltérő környezettel

A kutya szeptember 6-án hajnalban már nem a Yasmin village-beli lakásba került, ahol az eltelt egy évben laktam, hanem az új Al Hamra villageben lévő apartmanba, amit nagy szerencsével sikerült kifognom. Külföldi munkavállaló esetében itt általában úgy működnek a dolgok, hogy a munkáltató egy meghatározott összeget biztosít a lakhatás támogatására, amely vagy azt jelenti, hogy a munkáltató által biztosított lakásban kell laknod (ilyen volt a Yasmin village-i) vagy a pénzt kapod meg és szabad választásod van. Az új szerződésem esetén ez utóbbi játszik, ami lehetővé tette, hogy közel 1 hónapnyi utánajárással egy nagyon jó helyen fekvő lakást tudjak bérelni. A bérleti szerződést igyekeztem még a szabadságom előtt elintézni, ezért július 5-vel indult két nappal a hazautazásom előtt a lakás bérlete. Maga a lakás részben bútorozott volt, ami azt jelentette, hogy a nappaliba ülőgarnitúrát és a két hálószobában lévő ágyakba matracokat kellett venni, de a többi bútor szerencsére rendelkezésre állott. Ezek beszerzése persze csak a család érkezése után, azok jóváhagyásával történhetett :D

lakas_01.jpg
lakas_02.jpg2. kép: Részlet a lakásból és a kilátás

Mikor júliusban otthon hitelesítésre kerültek a papírok, köztük Sára iskolai bizonyítványa is, addigra el kellett dönteni, hogy itt melyik iskolába íratjuk Sárát. Erre azért volt szükség, mert minden itteni iskola a saját formátumának megfelelő ún. transfer certificate-t kér a gyerek megelőző iskolájából. Ezt az iratot Sára iskolájának kellett kitölteni, hitelesíteni és persze utána mindenki másnak hitelesíteni. Tehát a hazautazásomkor már vinnem kellett a nyomtatványt. Az iskola kiválasztásánál 3 szempontot kellett figyelembe venni: 1, angol vagy amerikai tanmenet szerint tanítsanak; 2, lehetőleg normális tandíjért; 3, legyen úszócsapatuk. Ez utóbbi azért volt kiemelkedően fontos szempont, mert az Emirátusok ezen részén nem nagyon lehet találni normális úszócsapatot, uszodát, edzőt. Ha van is akkor vagy horror áron vagy messze. Úgyhogy mindent alaposan mérlegelve végül a RAK Academy PYP School-ba terveztük beíratni a gyereket.

sara_egyenruha.jpg3. kép: Sára már az iskola egyenruhájában

Az ötödik dologgal volt a legkevesebb gondom augusztus előtt, ez pedig Yvettnek munkalehetőséget találni a szakmában. Azzal, hogy én kikerültem a JAH Restoration Project csapatából és átkerültem a Régészeti Főosztályra, egy hely felszabadult a csapatban. Ráadásul 2018 januárjától indul a régészeti munka második fázisa, ami elég hosszú időre még közel 10 új régész felvételét jelenti. Így ígéretet kaptam Hilaltól arra, hogy október végétől-november elejétől Yvett is a csapat tagja lesz.

Július elején úgy utaztam tehát haza szabadságra, hogy itt ugyan van pár elintézni való még, de minden jel arra mutatott, hogy valamikor szeptember elején a család is útra kelhet és költözhet az Emirátusokba. Az iratok otthoni hitelesítése és a család, valamint a kutya belépési engedélyének itteni megszerzése után augusztus közepén ez az időpont gyakorlatilag kőbe vésve szeptember 8-a lett. Augusztusban a kiköltözéssel kapcsolatos feladatok nagy része (lakáskiadás, autóeladás, pakolás, stb. ) nem itt, hanem már otthon Szegeden zajlott (erről majd egy másik blogon Yvett tollából olvashattok). Szeptember 6-án hajnalban Lüszi, majd szeptember 8-án este mintegy 140 kg poggyásszal Yvett és Sára is megérkezett Dubajba. Élesbe fordultak a dolgok...

csalad.jpg 4. kép: A család az érkezés után együtt a reptéren

Az első hetek tennivalója 3 dolog körül összpontosult: Sárának és Yvettnek minél hamarabb megszerezni a vízumokat és az ID kártyákat, Sárát beíratni az iskolába és berendezni a lakást. Számomra is meglepően gyorsan 2 hét alatt elintéződtek a dolgok. Szeptember 18-ra meglettek a vízumok, míg a személyi igazolványokat szeptember 24-én tudtuk átvenni. Sára pedig a felvételi teszt megírása után szeptember 25-én eltudta kezdeni az iskolát. Kisebb fennakadás egyelőre csak az úszásban mutatkozik, ugyanis az iskola uszodája felújítás alatt van és még kb. 2 hét mire ott elkezdődhetnek az edzések. Szerencsénkre azonban rögtön az első héten olyan edzőt találtunk Sárának itt, aki a kieső időben is átlagon felüli edzésmunkát tart neki. És hogy milyen kicsi a világ? Sára edzője Svetlana, aki Nagykikindán született a mai Szerbiában. Szerb úszóbajnok volt, majd az Egyesült Államokban tanult, végül pedig 8 évet edzősködött Dubajban. Ki gondolta volna, hogy 4000 km-re Szegedtől egy szinte földi fogja az edzéseket tartani?

Röviden ez lett volna a család kiköltözésének eseménysora. Persze még annyi mindenről lehetne írni, kezdve az állami informatikai rendszer és ügyintézés hihetetlen és mindent látó működéséről; a milánói ruhakereskedőről, aki 3 öltönyt akart rám sózni egy pecsét beszerzése során; a magyar iskola által rosszul kitöltött transfer certificateről, ami miatt egy napot még is csak rá kellett szánni az Abu Dzabi útra, illetve ott vannak még az otthoni történetek is. Mindezek már nem férnek bele a jelen írásba és mostantól kezdve a blog szerkezete is átalakul, kettéválik. A családról, beilleszkedésükről, az emirátusokbeli életről innentől majd a dubajkulso.blog.hu-n lehet olvasni, míg én igyekszem megmaradni a szűkebb, szakmai leírásoknál, régészeti eseményeknél. Azokból pedig lesz bőven az elkövetkező időben, hiszen először egy angol társaság jön terepbejárást és geodéziai felmérést végezni, majd egy francia kompánia keresi a legkorábbi földművelők nyomait a térségben (újkőkor rulez!), míg decembertől két-három hónapig egy több éves munka indításaként a pekingi egyetem csapata jön megásni a a kora iszlám időszakától egészen a 17-18. századig meghatározó térségbeli központot, Julfart.

Lesz mit ásni és megírni :D

sara_tenger.jpg5. kép: Játék a tengerparton

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://regeszafganisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr1014268231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.