2018. február 09. 20:15 - csaklit

Emirátusok először I.

Utazás Rász el-Haima-ba

Rász el-Haima (arabul رأس الخيمة – Ra's al-H̱ayma, angolul: Ras al-Khaimah) az Egyesült Arab Emirátusokat alkotó hét emírség egyike. Nevének jelentése "kis kunyhók földje", amely a tengerpart mentén egykor végighúzódó, őslakosok építette házakra utal. Az emírség az Emirátusok északkeleti részén helyezkedik el, ahol az ománi Muszandam kormányzósággal határos. A teljes emírség népessége a 2010-es népszámlás adatai alapján 400-450 ezer fő és ezen belül körülbelül 20-25% százalék a helyi őslakosság aránya. Ez viszonylag soknak mondható, hiszen országosan ez az arány valahol 10% körül alakul.

united_arab_emirates_map.jpg

Az Egyesült Arab Emirátusok térképe (forrás: http://www.nationsonline.org/maps/united_arab_emirates_map.jpg)

A kis emírség területe mindösszesen 2,478 km2. Összehasonlításképpen annyit, hogy a teljes EAE terület 83,600 km2, míg a népesség a 2016-os adatok alapján 9 millió 300 ezer fő körül van (érdekesség egyébként, hogy 2005-höz képest az ország lakosság mintegy kétszeresére nőtt, persze bevándorlás révén). Ezekkel az adatokkal Rász el-Haima területileg a negyedik, míg népességében a hatodik helyen áll az Emirátusokat alkotó államalakulatok rangsorában. Azért írok államalakulatokat, mert a szövetségi (föderatív) abszolút választói monarchiát alkotó hét emírség (Abu Dzabi, Dubaj, Sardzsa, Adzsmán, Umm el-Kaivein, Rász el-Haima és el-Fudzseira) vezetői az egyes tagállamok abszolút uralkodói, akik maguk közül választják ki az ország államfőjét, az Elnököt (tradicionálisan Abu Dzabi emírjét) és annak helyettesét az Alelnököt.

Rász el-Haima fővárosa és legnépesebb városa is az ugyanilyen nevű település, amely két fő részből áll: a régi Rász el-Haima és Nakheel. A várost egy lagúna osztja két részre. Az emírség fontosabb települései még: Al Jazirat al-Hamra (róla bőven lesz még szó), Ar-Rams, Khatt, Masafi, stb. 

ras-al-khaimah-map.jpg

Rász el-Haima térképe (forrás: http://rasalkhaimahotels.com/gifs/ras-al-khaimah-map.jpg)

A térség és az emírség régebbi történetét most nem elemzem, remélhetőleg lesz még rá alkalmam a régészeti bejegyzéseknél ezzel foglalkozni. Most foglalkozzunk csak a jelenlegi államalakulat kialakulásához vezető folyamatokkal, amelynél az Emirátusok és Rász el-Haima története azért összekapcsolódott. 

Nagyjából az 1500-as évektől kezdődően a Perzsa-öböl kikötői és a ma részben Irakhoz, Kuvaithoz, Szaúd-Arábiához tartozó területek az Ottomán Birodalom közvetlen befolyása alá kerültek. Nagyjából ezzel egy időben portugál, holland és angol gyarmati erők is megjelentek a térségben. A portugál expanzió az Indiai-óceánon Vasco da Gama felfedező útjai során vette kezdetét. Kiemelendő, hogy a portugál felfedezőt útja során egy ibn Madzsid nevű, Julfarba való arab segítette. Az ásatások tisztázták, hogy az egykori Julfar - amelynek fénypontja a 14.-17. század közé esett - a mai Rász el-Haimatól kb. 15 kilométerre északra feküdt. Nagyjából a 17. század közepéig, azaz a következő 150 évben a portugálok ellenőrizték a térséget. Közben több támaszpontot létesítettek az Arab-félszigeten. A britek a Perzsa-öböl déli részének partvidékét "Kalózpart" néven emlegették, ahonnan a megerősödő Al Qasimi család vezetésével a 17-19. században tengeri portyázók veszélyeztették a hajózást a térségben. Ezért 1809-ben és 1819-ben a britek hadjáratot vezettek Rász el-Haima ellen. Megszállták a kalózok főhadiszállását és más parti városokat is. A kalózportyák mégis folytatódtak 1835-ig, amikor a sejkek beleegyeztek, hogy nem veszélyeztetik tovább a tenger nyugalmát. Ezt 1853-ben szerződéssel pecsételték meg. Ennek a szerződésnek szerepe a 19. század végén értékelődik fel, amikor más országok (Franciaország és Oroszország) terjeszkedési kísérletével szemben az Egyesült Királyság és a Szerződéses Sejkségek 1892-ben szorosabbra fonták kötelékeiket. A sejkek beleegyeztek, hogy nem lépnek kapcsolatba külföldi kormánnyal az Egyesült Királyság hozzájárulása nélkül. Viszonzásképpen az Egyesült Királyság ígéretet tett, hogy megvédi őket minden tenger felől jövő támadással szemben és segítséget nyújt, ha a szárazföld felől érné őket támadás.

A helyzet az 1960-as években változott meg, amikor is olajat fedeztek fel Abu-Dzabiban. Ezután gyors egymásutánban követték egymást azok az események, amelyek a sejkségek szövetségére, a mai ország megalapítására vezettek. Érdemes megnézni egy 1968-ban készült dokumentumfilmet, amely még a nagy átalakulások előtt készült az "eredeti" emirátusi helyzetről, az igazi, olaj előtti korszakról (https://www.youtube.com/results?search_query=uae+history). Mindent elmond az átalakulás mértékéről, hogy a '60-as évek végén az Emirátusok lakosságának összlétszáma 97 ezer fő volt. Az eltelt 50 évben ez a létszám 100-szorosára nőtt... Az életmódról pedig ne is beszéljünk....

1968-ban az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy felszámolja szerződéses együttműködését a hét sejkséggel, valamint Bahreinnel és Katarral, továbbá megszünteti felettük védnökségét. Ez a kilenc állam alapította az Arab Emirátusok Unióját, de 1971 közepén képtelenek voltak megállapodni az unió alapszabályaiban. Közben a brit szerződéses kapcsolat lejárt azon év decemberében. Bahrein 1971 augusztusában lett független, Katar pedig szeptemberben. A védnökségi szerződés lejártakor, 1971. december 1-jén a többi állam is függetlenné vált. Abu Dzabi és Dubai uralkodói úgy döntöttek, hogy unióra lépnek. 1971. december 2-án hat emírség részvételével megalakult az Egyesült Arab Emirátusok. Rász el-Haima hetedikként 1972 elején csatlakozott.

Ide érkeztem én meg 2017. januárjának végén, hogy rövid időre csatlakozzak az "Al Jazirat al-Hamra Restoration  Project"-hez. Ahogy kicsivel korábban említettem Rász el-Haima emírség egyik települése Jazirat al-Hamra (nevének jelentése: vörös sziget), amely egy kicsi, hosszan elnyúló sziget az emírség déli partján nagyjából 20 km-re nyugatra-délnyugatra a mai várostól.

img32.jpg

A terület térképe 1977-ből

Eredetileg 45 ha volt a területe, amely a fő partvonallal párhuzamosan mintegy 3 km hosszan húzódott. Az újabb időkben a lagúna feltöltődött és a sziget összeköttetésbe került a szárazfölddel. A területnek nem volt ivóvíz forrása, az összes víznyerő kút a településtől délre a nagy homokdűnék lábánál helyezkedett el. Ezeknek emlékét őrzik azok a "figyelőtornyok", amelyekből egyrészt figyelemmel tartották ezeket a kutakat, másrészt a várost a sivatag felől érkező veszélyekkel szemben is védhették.   

 watchtower.jpg

Az egyik ún. figyelőtorony a mai város határában 

 A település alapítása valamikor a 17. század elejére tehető. Erre utal, hogy a híres velencei utazó Gasparo Balbi 1590-ben publikált "útikönyve" még nem említi a várost. Az első említés 1756-ból, a Holland Kelet-indiai Társaság igazgatójának, Baron von Kniphousen tollából származik, aki megemlíti, hogy a környéken élő Za'abi törzs gyöngyhalászatból él. A várost újra megtalálhatjuk az írott forrásokban az 1809-es és 1819-es brit támadásokat követően, amikor angol mérnökök elkészítik a környék első térképét. 

img37.jpg

A terület térképe 1825-ből


Ebből az időből csak alig pár száz lakosról van ismeretünk. Az erőd, amelyet az angol hajók felgyújtottak 5 vagy hat toronnyal rendelkezett, illetve a mecset is megtalálható a térképen a város nyugati szélén. Emellett fel vannak tüntetve a már említett "figyelőtornyok", amelyekből összesen hatot tudunk összeszámolni. 

ras-al-khaimah-2.jpg

Az erőd, már felújítás alatt

Az előbbitől teljesen eltérő leírást kapunk Lorimertől 100 évről későbbről, 1908-ból. Ő már a Za'abi törzs központi településének írja le al-Hamra-t és mintegy 500 házról számol be, amelyek elsősorban a gyöngyhalászatból élnek. Megemlíti a település két negyedét is: a kisebbik ‘Umm Awaimir’ , amely az északi részt foglalja magában, míg a déli neve ‘Manakh’.

A város elszegényedése és elnéptelenedése az 1920-as, '30-as években kezdődött meg, amikorra a japán Mikimoto Kokichi kidolgozta az igazgyöngy iparszerű tenyésztésének módszerét. Ezzel a gyöngyhalászat eltűnt a színről. Az Emirátusok megalakulása után sok család az új fővárosba, Abu Dzabiba költözött és ezzel a településnek is leáldozott.

jazirat-al-hamra-aerial_1.jpg

A település légifelvétele a 2010-es évek elejéről

Mielőtt azonban végleg eltűnt volna a homok alatt a turizmus új életet próbál bele lehelni. Rász el-Haima gazdasága nem az olajon alapul, mivel ezen a területen nincs, hanem igen sokat profitál az ide érkező átutazókból. Ezek száma az utóbbi időben megsokszorozódott, de számukat tovább szeretnék növelni. Ezért mivel a megmaradt épületek igen jó példáját adják a hagyományos építészetnek a védelmi célú erődtől kezdve, a bazáron (Souq) és a különféle típusú mecseteken át az eltérő háztípusokig (kiterjednek a nyári és téli szállásokra, valamint majlisokra). Ezek stílusa az egyszerűtől az egészen díszesekig terjed, amelyek a gazdag gyöngykereskedőkhöz tartoztak. Talán ez a legjobb hely tanulmányozni és bemutatni a Perzsa-öböl mentén megfigyelhető korallkő építkezést. Mindezekből kifolyólag az "Al Jazirat al-Hamra Restoration  Project" a település teljes felújítása és egyféle néprajzi, történeti, régészeti kiállítóhely kialakítása, amelynek része persze a bevásárlóturizmus is. Ennek jó bizonyítéka, hogy a munkálatok első fázisában az egykori bazár is felújításra és megnyitásra kerül. A munkálatok nagyságát mutatja, hogy a 2016-ban indult project a tervek szerint 2023 végéig tart. 

És hogy mi ebben a régészet szerepe? A régészet csak egy kis részét alkotja a munkáknak. Az elsődleges feladat, hogy a felújításra kerülő épületek mindegyikénél előzőleg régészeti feltárással kell megvizsgálni az építési periódusokat, átépítéseket, rétegtant. A teljes felújítási munkálatokat figyelembe véve a régészet tényleg csak kis részt alkot, de szakmai szempontból hatalmas munkáról van szó, hiszen több száz épületről, mecsetről, erődről van szó.

Mindezekről azonban majd a következőkben.

 

...to be continued...  

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://regeszafganisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr5213605809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.