2012. szeptember 18. 15:48 - csaklit

Mindennapok biztonsága Afganisztánban - régészek a háború árnyékában

Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. Elsősorban azért, mert nem akarom idegesíteni az otthon maradt szeretteimet. Fölöslegesen ne aggódjanak miattam, hiszen szerencsére eddig nem történt velünk semmi olyan, ami miatt komolyan aggódni kellene. Másrészt azonban nem árt tudni sokaknak, hogy nem annyira "rózsás" a helyzet, mint amilyennek elképzelik. Sokan kérdezték, hogy mi a helyzet a biztonsággal idekint? Mit lehet erre mondani? Ahhoz képest, hogy - ahogy otthon is kitűnik a hírekből - mindennaposak az országban halállal végződő terrorista támadások, még az úgymond jól őrzött ISAF (International Security Assistance Force) táborok ellen is, ehhez képest nem lehet panaszunk. Dehogy illúzióink nincsenek a sérthetetlenségünkről az is biztos.

Lassan 5 hónapja vagyok kint. Az itt eltöltött időt két szakaszra lehet osztani biztonságérzet szempontjából. A választóvonal augusztus első három hete. Az előtte lévő három hónapban, annak ellenére, hogy történtek "harci" cselekmények, a folyamatosan kint töltött 85 napból összesen 1 olyan munkanap volt, amit nem dolgoztam le. Azt is azért, mert a szerződésem ügyében Kabulban voltam. Emiatt a "harci" cselekmények miatt még egy munkanap sem maradt el. Talán amiatt, mert egyiket sem éreztük közelinek vagy igazán veszélyesnek. Illetve mindig volt rá magyarázat a minket őrző katonaság részéről.

A Mes Aynak körüli körüli biztonsági zóna nagyjából 50 km sugarú területet érint.  Ennek a területnek a védelmét két ezred és a hozzájuk rendelt rendőrök, összesen mintegy 2000 ember látja el. Tudni kell, hogy a nemzetközi erők most már csak végszükség esetén avatkoznak be a helyi rendőrök és katonák mellett a "lázadók" elleni harcba. Készülve a 2014. évi kivonulásra egyre jobban, sőt gyakran minden katonai műveletet az afgán erőkre bíznak. Így van ez az esetünkben is. A biztonsági zóna nyugati határa a Kabul-Gardez közötti országút, ahol a Zahid Abad nevű falunál lehet rákanyarodni az Aynak-ba vivő "országútra". Az innen mintegy 10 km-re lévő régészeti táborig (nevezzük 1-es tábornak) 4 rendőrségi ellenőrző ponton kell áthaladni. Az út egy része itt sík területen visz, ahogy beérünk a hegyek közé a rendőrségi posztok megjelennek a hegytetőkön is. Egymástól látótávolságra, nagyjából úgy, hogy mindegyik egy 500-1000 m sugarú területet őriz. Nem tudom megbecsülni pontosan a számukat, de ezek a kisebb ellenőrző posztok lefedik a bánya teljes területét. Őrtornyok.jpg

A terület központi, Aynak-i rendőrközpontja a régészeti feltárások jelenlegi helyétől nem messze helyezkedik el.

Rendőr.jpg                                                                             Jól látszik a telefonszám is a hegyoldalban:)

A terület keleti széléig így folytatódnak gyakorlatilag az ellenőrző és figyelő posztok. A bányába vivő, illetve az azon keresztül haladó utakon lévő ellenőrző pontoknál - a régészeket leszámítva - mindig mindenhol ellenőriznek mindenkit. El lehet képzelni reggelente és munka után, hogy a Zahid Abad-ból a közel 400 munkást szállító buszok ellenőrzése mennyi időt vesz igénybe, míg 6 ponton leszállítják őket és mindent átvizsgálnak. De ezt egyébként a bánya területén lévő kisebb falvakba igyekvőkkel is megcsinálják. Gyakorlatilag mindenkivel, aki a szűkebb bánya területére belép.  Látható, hogy mindent megtesznek a biztonság érdekében, de rések mindig akadnak. 

Visszakanyarodva az augusztus előtti helyzethez, a három hónap alatt jó pár alkalommal szembesültünk a hétköznapi valósággal Afganisztánban, de 1-2 esetet leszámítva nem éreztük a dolgot annyira testközelinek. Persze, ki mint nézi. A legtöbben azt gondolják, hogy a háború folyamatosan fizikai valójában jelen van. Mikor kijöttem én is arra számítottam, hogy ha nem is percenként, de nap mint nap pergőtűzzel szembesülök. A helyzet rosszabb. Ha folyamatos támadások nyilvánulnának meg, az ébren tartaná az ember ösztöneit. Mivel ez eddig nem volt jelen, így azt kell megtanulni, hogy megpróbálod végezni a munkád, este lefeküdni úgy, hogy felkészültél mindenre. Jól tudod, hogy bár nem történt semmi ma, de bármikor történhet! Gyakorlatilag szerintem így él ebben az országban mindenki. Nem tudhatod, hogy akárhova mégy is történik-e valami, de jobb arra felkészülni, hogy igen és akkor mit kell tenned. 

A két olyan esemény volt az első időszakban, amely rosszabbul is végződhetett volna. Az egyiket az okozta, hogy ugye a bánya területe hatalmas és jelenleg elég rossz az infrastruktúrája. A kínai bányavállalat a feltárásokkal párhuzamosan igyekszik ezt is kiépíteni. Ennek egyik eleme a vízvezeték-hálózat, mely gyakorlatilag keresztül szeli a bányát. Ennek fektetése során, mint utólag kiderült, a markoló elkapott egy a '80-as években lerakott szovjet tankelhárító aknát. A kezelő szerencséjére, amint belemarkolt a kotróval, észrevette a sárga színt és ugyanazzal a lélekjelenléttel ki is ugrott a markolóból. Így csak a kanál sérült meg. 
kanál.jpg

Azért azt el lehet képzelni, hogy mekkorát szólt a robbanás. Ráadásul mindez a délutáni pihenő közben történt. Néhányan erre a hangra ébredtek. Az biztos, hogy nem sokkal utána tájékoztató táblák lepték el a bánya területét, arról hogy hogyan is nézhet ki egy akna.

 Akna.jpg

A felirat érthetővé tesz mindent...

A másik esemény alkalmával a táborhoz legközelebbi posztot érte aknavetős támadás, illetve mintegy félórán keresztül AK-47-esek ropogását is lehetett hallani. Ez az egy ilyen incidens történt a közelünkben. Mi még a szerencsések közé tartozunk. A tőlünk légvonalban kb. 5 kilométerre lévő kínai tábort, ahol a bányamérnökök és egyén kínai állampolgárok laknak rendszeresen érik ennél komolyabb támadások. A második héten lehettem itt, mikor híre jött, hogy 18, nehézfegyverekkel is felszerelt, tálib megtámadta a tábort. A katonák mindenkit megöltek, de azóta is rendszeresek az általában kéthetente őket ért rakétatámadások stb. Ezenkívül persze rengeteg információt szerzünk minden nap a munkásoktól, illetve a rendőröktől is. Az egyik ilyen volt, hogy júliusban a bánya keleti végéről próbálkoztak támadók bejönni, de csak az első ellenőrzőpontig jutottak és ott felrobbantva magukat három rendőrrel végeztek. A másik ennél kicsit nehezebb eset. Említettem már Zahid Abad települést, amely a Kabul-Gardez út mellett fekszik. Több szempontból is fontos. Egyrészt, ha hozzánk jön valaki, akkor ezen a településen kell keresztül mennie. Ugyanez igaz ránk is, ha Kabulba akarunk menni. Harmadrészt a sofőreink és a szakácsaink itt intézik a napi bevásárlásokat az ételekhez. Negyedszer, de nem utolsósorban pedig a munkásaink jelentős része idevalósi. Viszonylag nyugodt településnek ismertük, de júliustól egyre több olyan információ jött, hogy erős tálib jelenlét kezd észrevehető lenni a faluban. Egyik reggel kisebb robbanás hangja hallatszódott a faluból, melyet persze nem mindenki hallott csak aki rosszabb alvó. Kiderült, hogy hajnalban összecsapás volt a településen a rendőrök és a  lázadók között, amelybe amerikai harci helikopterek is beavatkoztak. Ez volt egyébként eddig az egyedüli esemény eddig, amelyben a külföldi hadsereg is megjelent. A helikopterek járőrőzése napi szinten működik, de egyébként nem jellemző az itt létük. 

Nagyjából ez volt a helyzet augusztusig. Azóta viszont észrevehető változás következett be. Persze július 20 és augusztus 21 között, Ramadan és az azt követő Eid ul-Fitr ideje alatt, nyugodtabb légkörről beszélhetünk. Az élet utána más lett. Valamikor augusztus legvégén az egyik este 23 óra körül ismét egy robbanás hangjai hallatszottak Zahid Abad irányából. Mint megtudtuk a falu és a hozzánk vezető úton lévő első ellenőrzőpont között egy katonai jármű aknára futott és hároman vesztették életüket. Nagyjából ekkortájt történt az is, hogy bent a faluban, amelyben 5-6 rendőrségi poszt van, tűzharcban megöltek egy rendőrt. Mindezek után nekem szeptember 1-én  Kabulba kellett mennem. A biztonsági előírások miatt aki a táborból Kabulba megy az csak reggel 8.30 után teheti és ajánlott 15 óra előtt visszaérkezni. Ugyanis reggel csak akkor mehetnek rá az autók a földútra, ha előtte a tűzszerészek végigjárták. Betartva az előírásokat nagyjából 8.45 körül értünk a faluba, még láttam, ahogy a munkások homokkal töltik fel a település határában a 2 nappal korábbi robbanás által okozott kráter. A falu központjában aztán hatalmas tömegbe ütköztünk. Hatalmason persze azt kell érteni, hogy kint volt a falu fél lakossága és vagy 10 rendőrautó a hozzátartozó rendőrrel együtt. Ugyanis gyakorlatilag bent a központban az út mellett alig 1 méterrel egy újabb aknát találtak elásva. Belegondoltam, hogyha 10 perccel korábban érünk ide.... Így meg kellett várni a hatástalanítást és jókora késéssel értünk Kabulba. Persze a Kabul-Gardez közötti út sem a biztonságáról híres. Még mindig látni azt a hatalmas krátert, amelyet az okozott, hogy valamikor június elején egy az út alatt elhelyezett hatalmas bomba két amerikai járőrt ölt meg. Az országutak mentén ilyen szempontból a legveszélyesebbek azok a részek, ahol valamilyen kisebb vízfolyás, erecske folyik át az út alatt. Itt a legkönnyebb az éjszaka leple alatt aknát elhelyezni.

Az igazán érzékelhető változás az elmúlt pár napban köszöntött be. Köszönhetően a néhány ostoba ember által készített Mohamed-film utóhatásainak.  Ostobát írtam pedig néha elgondolkodom azon, hogy aki csak egy kicsit is ismeri az iszlámot az jól tudja, hogy bármiféle támadás vagy annak vélt sérelem, amely az iszlám, a Szent Korán vagy a Próféta ellen irányul - a legkisebb is - hatalmas forrongást idézhet elő. Úgyhogy néha úgy tűnik, mivel időről-időre készülnek, hol dán karikatúrák, hol amerikai vagy izraeli filmek, hogy bizony itt valakiknek elég komoly érdeke lehet fenntartani a gyűlölet szikráját. Ide Afganisztánba a múlt hét közepén jutottak el az első hullámok a film kapcsán. Az afgán kormány persze megpróbálta csökkenteni a film okozta lázongás terjedését azzal, hogy Kabulban letiltotta a youtube alkalmazást, de egyrészt ezt az ország többi részén nem tette meg, másrészt csak időt tudott vele nyerni. Múlt pénteken volt az első kisebb tüntetés Kabulban, amelyet persze nagyobbak követtek. Ebből kifolyólag a koordinátorunk úgy döntött, hogy szombaton nem megyünk dolgozni, addig míg nem tisztázódott, hogy a munkások hogyan állnak a kérdéshez. Azt tudni kell, hogy a kint a terepen is jelen van a munkásaink vallási vezetője a mollah. Ő irányít mindent és ilyen kérdésekben az ő véleménye a mérvadó. Szombaton megnyugtatta a társaságot, hogy nem kell a munkások részéről, illetve az ő részéről valamitől is tartanunk, mert ismer minket, tudja, hogy nekünk nem ez a véleményünk. Ez egyrészről megnyugtató, másrészt eddig Afganisztánban elsődleges célpontok az afgán kormányerők (rendőrök, katonák), a nemzetközi haderő, illetve a kormánytisztviselők voltak. a támadások elsősorban ellenük irányultak. Most érzékelhető vagy érzékelni lehet majd nyilván egy eltolódást a külföldi civilek elleni támadások felé. Jól mutatja ezt a reggeli kabuli támadás repülőtéri alkalmazottak ellen (http://nol.hu/kulfold/halalos_ongyilkos_merenylet_a_film_miatt). Nálunk ez úgy jelent meg, hogy most, első alkalommal, a bánya biztonsági zónáján belül találtak egy odahelyezett aknát. Zahid Abad és a tábor közötti úton, az első és második ellenőrző pont között találták meg a szokásos reggeli ellenőrzés során. A terület parancsnoka szerint a biztonság továbbra is 100%-os...

Hát, így éljük a mindennapjainkat a biztonság szempontjából. Sok mindent nem tudunk tenni. Meg kell bíznunk a minket védő erőkben, nem szabad rosszkor, rossz helyen lennünk (bár hogy ez mikor és hol van...), illetve, hogy egy klasszikust idézzek: "Bízz Istenben és tartsd szárazon a puskaport!"

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://regeszafganisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr314784991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csaklit 2012.09.18. 19:25:55

@HK417: Bocs, rakétavetőre gondoltam.

McKinney 2012.09.18. 21:28:15

elképesztő és lenyűgöző, hogy van a világnak olyan része, ahol pl. a youtube-tól függ, hogy ölünk-e ma vagy sem.
természetesen mélyen elítélem bárki kigúnyolását, de ez a világméretű dühroham mint reakció a mocskolódásra.... van ennél lejjebb? talán szar volt a gyerekkoruk.

McKinney 2012.09.18. 22:21:47

update: megnéztem a témában a zindex képgaleriát
index.hu/nagykep/2012/09/18/feltuzelte_a_muszlim_vilagot_a_mohamed-film/
van pár arc hogy a róla sütő sötétséggel még a kijelző háttérledjei se birkóznak meg